2.rész

 Nem tudom hol vagyok. Fázok,fáj a fejem és a kezem. A szemeimet lassan nyitottam ki. Ami a szemem elé tárult az a sötétség volt. A földön ültem,kezeim egy oszlophoz voltak kötve. Szóval ezért fájt a kezem.... A levegő nem volt túlságosan hideg,de  meleg sem volt. A sarokban megpillantottam egy kamerát. Onnan tudtam,hogy az egy kamera mert pirosan jelzett. Be van kapcsolva. Gratulálok Sherkolck! Hallottam,hogy nyitódik az ajtó. A hirtelen jött fény majdnem kiégette retináimat. 1 alakot láttam magam előtt. Olyan 50 év körüli lehetett.  - Mit akar tőlem?-kérdeztem idegesen. Fel kacagott.- Semmit édes. Én semmit-feleli,majd felállít. Mi az,hogy Ő semmit? Akkor ki? Eloldozta a kezemet,majd bekötötte a szememet. Féltem. Leesett,hogy ki volt ő! -Nyugi drágám. Mondtam,hogy én nem bántalak-suttogja nekem,majd tovább "vezet" engem. Amint kiléptünk a szabadba próbáltam hallgatózni. Hátha valami elárulja hol vagyok. Csalódnom kellett. Beültetett egy kocsiba,becsapta az ajtót majd ő is beült. A jármű elindult,majd a kerekei csikorogva útnak indultak. Nem kérdeztem semmit. Nem tehettem. - Csak pár szabály. Ahova viszlek,jobb ha csöndben maradsz.Nem szeretik a hangos,rendetlen lányokat. -Az,hogy mi lesz veled nem én döntöm el. Hanem az,hogy ki vesz meg.-feleli nekem.Várjunk? Mi van?? Ordítani tudtam volna.Mi vagyok én?? Nem egy olcsó portéka amit el kell adni. Egy élő,érző emberi személy vagyok.Csak,hogy ezekkel nem törődnek. Éreztem,hogy fokozatosan lassul a kocsi,majd végleg megáll. - Leveheted a kendőt. Innen már nem szöksz meg-szólal meg ismét. Levettem a szememet eltakaró rongyot.A látvány ami elém tárult egyszerre volt ijesztő,és elrettentő. Egy 2 emeletes ház előtt álltunk. Itt-ott már mállásnak indult a fal. Az ablakok betörtek. Nem ismertem ezt a környéket. A ruha mit viseltem a tegnapi volt. A férfi taszított rajtam egyet majd "bevezetett" a házba. Ott egy hatalmas,kigyúrt állat vitt tovább. Ajtók mellett haladtunk el. Volt ahol kiabáltak. Eladva! De volt ahol éppen licitáltak. Szökni sem volt esélyem. Megálltunk egy szürke vasajtó előtt,amit kinyitott és belökött rajta. Tucatnyi velem egykorú volt benn a kis helységben. Mindenki arcán félelem tükröződött. Egy szőke hajú lány elém lépett és a kezembe nyomott egy szürke ruha szettet. Elfogadtam,majd felvettem. Leültem egy nálam fiatalabb lány mellé. Néztünk ki a fejünkből. Nem tudtam sírni. Nem voltam szomorú. A testemet a harag fűtötte. És a düh. Nem tudom mennyi idő telt el azóta amióta itt vagyok,de egyre fogytunk. A végén már csak 3man ültünk benn a kis helyiségben és vártuk a végrendeletünket. Amikor az én nevemet mondták megijedtem.De nem volt mit tenni. Egy férfi alkaron ragadott és elrángatott egy másik szobába. Ott körülbelül 20 ember tartózkodott. Egy kis ki emelvényre kellet rá állnom. Elkezdődött. 

- 100$!-mondja egy férfi. Nem vehettem szemügyre mert a következő ár is elhangozott. - 10000$-hangzik a sarokból egy hang. Senki nem licitált tovább. - Akkor eladva......